Leírás
A San Zeno-apátságot a 9. században emelték egy már korábban álló kolostor maradványaira, amelynek eredete egészen a 4. századig nyúlik vissza. Az apátságból mára a torony és néhány kerengő maradt meg, amelyek ma a San Zeno Maggiore-bazilika részei. Az apátság nemcsak Verona történetében játszott fontos szerepet, hanem a német császárok és Olaszország kapcsolatában is. A napóleoni korban elpusztult, ezért nem osztozott a veronai apátsági birtokok sorsával: azok a franciák helyét átvevő osztrákok idején az osztrák állami vagyonba kerültek, néha pedig visszaválthatók voltak, ahogy az a Santa Maria in Organo esetében történt. A 19. század elejétől kezdődött az egykori apátság és a bencés kolostor felszámolásának időszaka, amely a 20. század közepén zárult le. A második világháború után számos restaurálást és helyreállítást végeztek a tornyon és az eredeti apátság egy részén, amelyek ma szépen felújítva megtekinthetők.