Leírás
A Veronai Aréna a történelmi belvárosban, a Piazza Bra téren álló római amfiteátrum, és a világ egyik legjobb állapotban fennmaradt amfiteátruma. Az i. sz. 1. században épült, és nagyjából 30 000 néző fért el benne. Nyaranta még ma is operára járnak ide.
A nézőtér az Aréna védjegye: több emeletnyi kőlelátó, amelyet 64 lépcső szel át. Felülről egyetlen pillantással belátod egészen az alul elterülő, nagyjából 75 méter hosszú aréna köréig. Mivel a színpad a helyek nagyjából egyharmadát elfoglalja, a nyári előadásokon ma körülbelül 22 000 nézővel számolnak.
Kívül megmaradt a külső gyűrű egy töredéke, az Ala: négy, három szinten álló ív a Valpolicella rózsaszínes és fehér kövéből. Ez volt az amfiteátrum igazi monumentális homlokzata, és innen jól látszik, milyen magas lehetett az egész épület.
Az ívek fölött még ma is olvashatók a bejáratok római számai: összesen 72 volt belőlük, az Alán pedig LXIV-től LXVII-ig futnak. Kétezer éve a nézők így találták meg a saját kapujukat, akárcsak ma a jegyük alapján.
A lelátók alatt koncentrikus folyosók húzódnak, a padló alatt pedig egy csatornarendszer vezette a vizet az Adigéig. Az egyiket körülbelül száz méteren át feltárták.
A feliratok a gladiátorokról mesélnek. Generosus, az egyiptomi Alexandriából érkezett retiarius huszonhétszer küzdött meg anélkül, hogy egyszer is vereséget szenvedett volna, és természetes halállal halt meg. A retiarius Glaucus Nemezis istennőre bízta a sorsát, a sírján pedig arra figyelmezteti a járókelőket: ne bízzatok benne túlságosan.
A középkorban az amfiteátrum szinte az egész külső gyűrűjét elvesztette: a köveit a városfalhoz bontották ki, vagy az 1117-es földrengés döntötte le őket, de bent az élet nem állt meg. Itt tartották a bírói párbajokat, amelyeket Dante is megnézett, 1278-ban pedig csaknem 200 katar eretneket égettek meg itt.
A következő évszázadokban boltok, lovas torna, vígjátékok és bikaviadalok érkeztek, utóbbit 1805-ben Napóleon is megtekintette. Két évszázadnál is hosszabb ideig a városi statútumok a város örömlányait a külső ívekben való lakásra kötelezték.
1913-ban, Verdi születésének századik évfordulóján az Aidát mutatták be. Azóta minden nyáron megrendezik az operafesztivált, és az Aréna a világ legnagyobb szabadtéri operaszínpadává vált.
Ne hagyd ki
• Az Alát.
• Az ívek feletti római számokat.
• Egy nyári operaelőadást.
Tudtad?
• Egy legenda szerint az Arénát egyetlen éjszaka alatt építették az ördögök, akik hajnalban elmenekültek, így az Ala befejezetlen maradt.
• A második világháború alatt az Alát ideiglenes támpillérekkel védték, majd 1953 és 1956 között acélkábelekkel megerősítették.
A nézőtér az Aréna védjegye: több emeletnyi kőlelátó, amelyet 64 lépcső szel át. Felülről egyetlen pillantással belátod egészen az alul elterülő, nagyjából 75 méter hosszú aréna köréig. Mivel a színpad a helyek nagyjából egyharmadát elfoglalja, a nyári előadásokon ma körülbelül 22 000 nézővel számolnak.
Kívül megmaradt a külső gyűrű egy töredéke, az Ala: négy, három szinten álló ív a Valpolicella rózsaszínes és fehér kövéből. Ez volt az amfiteátrum igazi monumentális homlokzata, és innen jól látszik, milyen magas lehetett az egész épület.
Az ívek fölött még ma is olvashatók a bejáratok római számai: összesen 72 volt belőlük, az Alán pedig LXIV-től LXVII-ig futnak. Kétezer éve a nézők így találták meg a saját kapujukat, akárcsak ma a jegyük alapján.
A lelátók alatt koncentrikus folyosók húzódnak, a padló alatt pedig egy csatornarendszer vezette a vizet az Adigéig. Az egyiket körülbelül száz méteren át feltárták.
A feliratok a gladiátorokról mesélnek. Generosus, az egyiptomi Alexandriából érkezett retiarius huszonhétszer küzdött meg anélkül, hogy egyszer is vereséget szenvedett volna, és természetes halállal halt meg. A retiarius Glaucus Nemezis istennőre bízta a sorsát, a sírján pedig arra figyelmezteti a járókelőket: ne bízzatok benne túlságosan.
A középkorban az amfiteátrum szinte az egész külső gyűrűjét elvesztette: a köveit a városfalhoz bontották ki, vagy az 1117-es földrengés döntötte le őket, de bent az élet nem állt meg. Itt tartották a bírói párbajokat, amelyeket Dante is megnézett, 1278-ban pedig csaknem 200 katar eretneket égettek meg itt.
A következő évszázadokban boltok, lovas torna, vígjátékok és bikaviadalok érkeztek, utóbbit 1805-ben Napóleon is megtekintette. Két évszázadnál is hosszabb ideig a városi statútumok a város örömlányait a külső ívekben való lakásra kötelezték.
1913-ban, Verdi születésének századik évfordulóján az Aidát mutatták be. Azóta minden nyáron megrendezik az operafesztivált, és az Aréna a világ legnagyobb szabadtéri operaszínpadává vált.
Ne hagyd ki
• Az Alát.
• Az ívek feletti római számokat.
• Egy nyári operaelőadást.
Tudtad?
• Egy legenda szerint az Arénát egyetlen éjszaka alatt építették az ördögök, akik hajnalban elmenekültek, így az Ala befejezetlen maradt.
• A második világháború alatt az Alát ideiglenes támpillérekkel védték, majd 1953 és 1956 között acélkábelekkel megerősítették.