Leírás
A San Zeno Maggiore-bazilika Észak-Olaszország egyik nagy román stílusú temploma, abban a városrészben áll, amely Verona védőszentjének nevét viseli. Kívülről az aranyszínű tufa és a bronzkapu ragad magával, belül a hajótestet formázó famennyezet és az oszlopokkal teli kripta.
A homlokzaton a rózsaablak, melyet Szerencsekerékként ismernek, Brioloto műve: hat faragott alak emelkedik és süllyed a peremén, jelezve, hogy a sors forgandó. Alatta a Niccolò mester készítette előcsarnok (protiro) két oroszlánon nyugszik, amelyek mancsuk alatt két betolakodót tartanak.
A bronzkapu olyan, mint egy lapozgatható könyv: 73 különböző mesterek által, különböző korokban öntött tábla, amelyeket látható szimmetria nélkül rögzítettek a fához. Ószövetségi és újszövetségi jeleneteket, valamint Szent Zeno csodáit mesélik el.
A kapu két oldalán 18 kőből faragott dombormű látható a teremtés történetéről, Krisztus életéről, sőt még Theodorikról, a gót királyról is, aki a kárhozottak között köt ki.
Bent a hajótestet formázó famennyezet 1385–1389-ből származik. Ezután felmész a szentélyhez, ahol a bal oldali kis apszisban áll a Nevető San Zeno, egy 12. századi szobor, amely a veronaiak számára ikon. A főoltáron Andrea Mantegna San Zeno-oltárképe látható, a reneszánsz remekműve.
A szentély alatt lemész a kriptába, amely 49 oszlopból álló erdő: mindegyiknek más-más faragott oszlopfője van, és 54 keresztboltozatot tartanak. A hátsó részben nyugszik Szent Zeno püspöki ruhában, arcát ezüstmaszk takarja.
Zeno Verona nyolcadik püspöke volt, és 372 és 380 között halt meg. A sírja fölött épült az első templom, azóta legalább öt másik követte. A mai templomot az 1117-es földrengés után építették újjá, és 1138 körül a mai épület nagy része elkészült.
Napóleon katonái 1797-ben elvitték Mantegna oltárképét: a felső részt évek múlva visszaszerezték, a predella Franciaországban maradt, a templomban másolat látható. A bal oldali hajó sarkában viszont egy nagy, vörös porfírmedence áll, amely több mint két méter széles, és a város római fürdőiből származik.
A bazilika olyan költőket ihletett meg, mint Dante, Carducci, Heine és D'Annunzio. A templom mellett megmaradt a kolostor, a Szent Benedek-kápolna és a harangtorony, amelynek építését 1045-ben kezdték, és 1178 körül fejezték be.
Ne hagyd ki
• A bronzkaput.
• Mantegna San Zeno-oltárképét.
• A Nevető San Zenót.
• A kriptát.
Tudtad?
• A legenda szerint a nagy porfírmedencét az ördög hozta Szíriából, majd Szent Zeno legyőzte: a karcolások az ő körmei nyomai volnának.
• Belépéskor néhány lépcsőfokot följebb mész, aztán másokat lefelé: az előbbiek az evilági dolgoktól való elszakadást, az utóbbiak az alázatot jelképezik.
A homlokzaton a rózsaablak, melyet Szerencsekerékként ismernek, Brioloto műve: hat faragott alak emelkedik és süllyed a peremén, jelezve, hogy a sors forgandó. Alatta a Niccolò mester készítette előcsarnok (protiro) két oroszlánon nyugszik, amelyek mancsuk alatt két betolakodót tartanak.
A bronzkapu olyan, mint egy lapozgatható könyv: 73 különböző mesterek által, különböző korokban öntött tábla, amelyeket látható szimmetria nélkül rögzítettek a fához. Ószövetségi és újszövetségi jeleneteket, valamint Szent Zeno csodáit mesélik el.
A kapu két oldalán 18 kőből faragott dombormű látható a teremtés történetéről, Krisztus életéről, sőt még Theodorikról, a gót királyról is, aki a kárhozottak között köt ki.
Bent a hajótestet formázó famennyezet 1385–1389-ből származik. Ezután felmész a szentélyhez, ahol a bal oldali kis apszisban áll a Nevető San Zeno, egy 12. századi szobor, amely a veronaiak számára ikon. A főoltáron Andrea Mantegna San Zeno-oltárképe látható, a reneszánsz remekműve.
A szentély alatt lemész a kriptába, amely 49 oszlopból álló erdő: mindegyiknek más-más faragott oszlopfője van, és 54 keresztboltozatot tartanak. A hátsó részben nyugszik Szent Zeno püspöki ruhában, arcát ezüstmaszk takarja.
Zeno Verona nyolcadik püspöke volt, és 372 és 380 között halt meg. A sírja fölött épült az első templom, azóta legalább öt másik követte. A mai templomot az 1117-es földrengés után építették újjá, és 1138 körül a mai épület nagy része elkészült.
Napóleon katonái 1797-ben elvitték Mantegna oltárképét: a felső részt évek múlva visszaszerezték, a predella Franciaországban maradt, a templomban másolat látható. A bal oldali hajó sarkában viszont egy nagy, vörös porfírmedence áll, amely több mint két méter széles, és a város római fürdőiből származik.
A bazilika olyan költőket ihletett meg, mint Dante, Carducci, Heine és D'Annunzio. A templom mellett megmaradt a kolostor, a Szent Benedek-kápolna és a harangtorony, amelynek építését 1045-ben kezdték, és 1178 körül fejezték be.
Ne hagyd ki
• A bronzkaput.
• Mantegna San Zeno-oltárképét.
• A Nevető San Zenót.
• A kriptát.
Tudtad?
• A legenda szerint a nagy porfírmedencét az ördög hozta Szíriából, majd Szent Zeno legyőzte: a karcolások az ő körmei nyomai volnának.
• Belépéskor néhány lépcsőfokot följebb mész, aztán másokat lefelé: az előbbiek az evilági dolgoktól való elszakadást, az utóbbiak az alázatot jelképezik.