Leírás
A San Bernardino-kolostoregyüttes építését 1452-ben kezdték meg, két évvel a sienai szent szentté avatása után, a veronaiak kifejezett kérésére. A 19. század egyházi javakat érintő feloszlatásait és fosztogatásait alig élte túl. A kolostor a franciák, az osztrákok, majd az Olasz Királyság idején felváltva szolgált kórházként, városi temetőként, raktárként és kollégiumként.
Az templom és a hozzá tartozó kolostor helyét Capestrói Szent János, Sienai Szent Bernardin társa és barátja jelölte ki, miután Bernardint 1450-ben szentté avatták. Szent Bernardin, a ferences rendi obszervancia mozgalmának szószólója és híres prédikátor 1422-ben és 1443-ban járt Veronában.
Prédikációival terjesztette Jézus nevének tiszteletét, amelyet az IHS (Iesus Hominum Salvator) monogrammal ábrázolt, tizenkét sugarú nap (a tizenkét apostol) övezetében.
Az együttes négy kerengőt foglal magában. A legnagyobb (a Szent Antal-kerengő, a lunettákon látható ábrázolások után) a templom előudvaraként szolgál. A teljes egészében téglából épült templom formai egyszerűségével és szerkezeti puritánságával a kolduló rendek építészetének tipikus példája.
Az templom és a hozzá tartozó kolostor helyét Capestrói Szent János, Sienai Szent Bernardin társa és barátja jelölte ki, miután Bernardint 1450-ben szentté avatták. Szent Bernardin, a ferences rendi obszervancia mozgalmának szószólója és híres prédikátor 1422-ben és 1443-ban járt Veronában.
Prédikációival terjesztette Jézus nevének tiszteletét, amelyet az IHS (Iesus Hominum Salvator) monogrammal ábrázolt, tizenkét sugarú nap (a tizenkét apostol) övezetében.
Az együttes négy kerengőt foglal magában. A legnagyobb (a Szent Antal-kerengő, a lunettákon látható ábrázolások után) a templom előudvaraként szolgál. A teljes egészében téglából épült templom formai egyszerűségével és szerkezeti puritánságával a kolduló rendek építészetének tipikus példája.