Leírás
A San Giorgio in Braida-templom egy nagy reneszánsz templom az Adige partján, Veronettában, a történelmi központtal szemközti oldalon. Paolo Veronese egyik remekműve, Michele Sanmicheli hatalmas kupolája és egy félbemaradt harangtorony található benne.
Az egyik látnivaló, amit érdemes megkeresned, Paolo Veronese Szent György vértanúsága című festménye az apszisban: a szent egyik karja természetellenesen lóg. Ez nem a festő hibája: az első világháború idején a vásznat Firenzében helyezték biztonságba, és éppen ott szakadt el, majd nem tökéletesen javították meg.
Veronese akkor festette, amikor visszatért szülővárosába, amelyet már régen elhagyott Velence kedvéért, hogy feleségül vegye Elena Badilét, első mesterének lányát. A bejárati ajtó felett viszont Tintoretto Krisztus megkeresztelkedése című műve látható.
A szentélyben két oldalt két nagy vászon függ: Paolo Farinati A kenyerek és halak megsokszorozása című műve, amelyet már 79 évesen festett, valamint Felice Brusasorzi A manna hullása.
Az egyhajós templomtér mentén nyolc kápolna nyílik, oldalanként négy, fehér márvány oltárokkal. A kórusempore alatt Moretto Glóriás Madonna című festménye látható. A templom műalkotásait Scipione Maffei és Goethe is dicsérte.
A kupola Michele Sanmicheli alkotása: 14 méteres átmérőjével a római stílust idézi, ahol az építész dolgozott, de ólomlemezekkel borított, és lanterna is van rajta, akárcsak Palladio kupoláin. Szemnyílása a padlótól 34 méter magasan nyílik.
Kint áll a félbemaradt harangtorony. Bernardino Brugnoli, Sanmicheli rokona és tanítványa tervezte, de a munkák az alapnál és az első szintnél megálltak. Miért? Talán hogy ne múlja felül a Lamberti-tornyot, talán katonai okokból, talán pénzhiány miatt.
A templom eredete 1046-ra nyúlik vissza, amikor Pietro Cadalo, Parma püspöke és későbbi ellenpápa saját költségén bencés kolostort alapított. A scaligerek alatti hanyatlás után a San Giorgio in Alga-i kanonokok kezére került, akik felépítették a mai épületet.
Amikor 1668-ban feloszlatták a kongregációt, az épületegyüttest árverésen eladták: a Szerenissimának pénzre volt szüksége az oszmánok elleni krétai háborúhoz. A Santa Maria in Reggio apácái vásárolták meg.
A templom bal oldalán álló kanonoki lakház vakolatán még ma is láthatók a francia és az osztrák katonák 1805 októberi összecsapásakor kilőtt golyók lyukai. Középen emléktábla őrzi az esemény emlékét.
Az egyik látnivaló, amit érdemes megkeresned, Paolo Veronese Szent György vértanúsága című festménye az apszisban: a szent egyik karja természetellenesen lóg. Ez nem a festő hibája: az első világháború idején a vásznat Firenzében helyezték biztonságba, és éppen ott szakadt el, majd nem tökéletesen javították meg.
Veronese akkor festette, amikor visszatért szülővárosába, amelyet már régen elhagyott Velence kedvéért, hogy feleségül vegye Elena Badilét, első mesterének lányát. A bejárati ajtó felett viszont Tintoretto Krisztus megkeresztelkedése című műve látható.
A szentélyben két oldalt két nagy vászon függ: Paolo Farinati A kenyerek és halak megsokszorozása című műve, amelyet már 79 évesen festett, valamint Felice Brusasorzi A manna hullása.
Az egyhajós templomtér mentén nyolc kápolna nyílik, oldalanként négy, fehér márvány oltárokkal. A kórusempore alatt Moretto Glóriás Madonna című festménye látható. A templom műalkotásait Scipione Maffei és Goethe is dicsérte.
A kupola Michele Sanmicheli alkotása: 14 méteres átmérőjével a római stílust idézi, ahol az építész dolgozott, de ólomlemezekkel borított, és lanterna is van rajta, akárcsak Palladio kupoláin. Szemnyílása a padlótól 34 méter magasan nyílik.
Kint áll a félbemaradt harangtorony. Bernardino Brugnoli, Sanmicheli rokona és tanítványa tervezte, de a munkák az alapnál és az első szintnél megálltak. Miért? Talán hogy ne múlja felül a Lamberti-tornyot, talán katonai okokból, talán pénzhiány miatt.
A templom eredete 1046-ra nyúlik vissza, amikor Pietro Cadalo, Parma püspöke és későbbi ellenpápa saját költségén bencés kolostort alapított. A scaligerek alatti hanyatlás után a San Giorgio in Alga-i kanonokok kezére került, akik felépítették a mai épületet.
Amikor 1668-ban feloszlatták a kongregációt, az épületegyüttest árverésen eladták: a Szerenissimának pénzre volt szüksége az oszmánok elleni krétai háborúhoz. A Santa Maria in Reggio apácái vásárolták meg.
A templom bal oldalán álló kanonoki lakház vakolatán még ma is láthatók a francia és az osztrák katonák 1805 októberi összecsapásakor kilőtt golyók lyukai. Középen emléktábla őrzi az esemény emlékét.