Leírás
A Sant'Anastasia-templom Verona legnagyobb temploma és legfontosabb gótikus emléke. A róla elnevezett tér egyik oldalán áll, egy kőhajításnyira a Pietra hídtól. Kívülről téglából épült és befejezetlen, belül viszont három hatalmas hajó tárul eléd vörös márványpillérekkel, és minden kápolnában remekművek várnak.
A neve szigorúan véve nem is a sajátja: a domonkosok Veronai Szent Péter vértanúnak szentelték, a veronaiak azonban tovább hívták az egyik korábbi kis templom nevén. Kettő is állt itt előtte: a Sant'Anastasia és a San Remigio. Az építkezés 1290-ben kezdődött a Scaligerek és más nagy családok támogatásával, és több mint másfél évszázadig tartott.
A befejezetlen homlokzat téglából áll, és egyetlen kész eleme van: a 15. századi kettős kapuzat. Öt egymásba illeszkedő ívét vörös, fehér és fekete márványoszlopok tartják. Az áthidalón Krisztus életének hat jelenete látható, ezeket a Sant'Anastasia Mestere faragta.
A bejáratnál két bajuszos púpos tartja a szenteltvíztartókat, aggodalmas arccal. A másodikat Pasquinónak is hívják, mert 1591 húsvétvasárnapján került be a bazilikába. Az első 1491-ből való, és Gabriele Caliarinak tulajdonítják, aki Paolónak, azaz Veronesének volt az apja.
A belső teret monumentális hengeres pillérek osztják három hajóra, és nagy kereszthajó is tartozik hozzá. Még a padló is műalkotás: a fehér, vörös és fekete márvány a homlokzat színeit idézi. A burkolat lerakását 1462-ben Pietro da Porlezza kezdte meg.
A templom legnagyobb kincse Pisanello Szent György és a királylány című freskója. 1433 és 1438 között festette a Pellegrini-kápolna íve fölé: mesés, lovagi világ, tiszta és elegáns vonalvezetéssel. Ugyanebben a kápolnában Michele da Firenze 24 terrakotta domborműtáblája látható 1435-ből.
A szentély bal oldalán áll Cortesia Serego emlékműve. A Scaligerek korának zsoldosvezérét páncélban, lóháton ábrázolja a szarkofág fölött. A kápolnák között található Danese Cattaneo Fregoso-oltára is, amelyet Giorgio Vasari is megdicsért.
A homlokzat mentén, bal oldalt egy síremléket látsz: Guglielmo da Castelbarcóé. Ez volt az első monumentális, „baldachinos” síremlék, és néhány évvel később a Scaligeri síremlékeket is ez ihlette.
A bazilikát 1471. október 22-én szentelték fel, az építkezés azonban még több mint két évszázadig folytatódott. A homlokzat sosem készült el.
A neve szigorúan véve nem is a sajátja: a domonkosok Veronai Szent Péter vértanúnak szentelték, a veronaiak azonban tovább hívták az egyik korábbi kis templom nevén. Kettő is állt itt előtte: a Sant'Anastasia és a San Remigio. Az építkezés 1290-ben kezdődött a Scaligerek és más nagy családok támogatásával, és több mint másfél évszázadig tartott.
A befejezetlen homlokzat téglából áll, és egyetlen kész eleme van: a 15. századi kettős kapuzat. Öt egymásba illeszkedő ívét vörös, fehér és fekete márványoszlopok tartják. Az áthidalón Krisztus életének hat jelenete látható, ezeket a Sant'Anastasia Mestere faragta.
A bejáratnál két bajuszos púpos tartja a szenteltvíztartókat, aggodalmas arccal. A másodikat Pasquinónak is hívják, mert 1591 húsvétvasárnapján került be a bazilikába. Az első 1491-ből való, és Gabriele Caliarinak tulajdonítják, aki Paolónak, azaz Veronesének volt az apja.
A belső teret monumentális hengeres pillérek osztják három hajóra, és nagy kereszthajó is tartozik hozzá. Még a padló is műalkotás: a fehér, vörös és fekete márvány a homlokzat színeit idézi. A burkolat lerakását 1462-ben Pietro da Porlezza kezdte meg.
A templom legnagyobb kincse Pisanello Szent György és a királylány című freskója. 1433 és 1438 között festette a Pellegrini-kápolna íve fölé: mesés, lovagi világ, tiszta és elegáns vonalvezetéssel. Ugyanebben a kápolnában Michele da Firenze 24 terrakotta domborműtáblája látható 1435-ből.
A szentély bal oldalán áll Cortesia Serego emlékműve. A Scaligerek korának zsoldosvezérét páncélban, lóháton ábrázolja a szarkofág fölött. A kápolnák között található Danese Cattaneo Fregoso-oltára is, amelyet Giorgio Vasari is megdicsért.
A homlokzat mentén, bal oldalt egy síremléket látsz: Guglielmo da Castelbarcóé. Ez volt az első monumentális, „baldachinos” síremlék, és néhány évvel később a Scaligeri síremlékeket is ez ihlette.
A bazilikát 1471. október 22-én szentelték fel, az építkezés azonban még több mint két évszázadig folytatódott. A homlokzat sosem készült el.