Leírás
A Szent Eufémia-templom tekintélyes méretű, művészeti szempontból is izgalmas egyházi épület, mindössze néhány lépésre a Borsari kaputól és a Ponte della Vittoriától.
1275 és 1450 között építették az ágostonos szerzetesek, akik 1262-ben kaptak engedélyt arra, hogy saját kolostort alapítsanak Veronában. Ezen a helyen telepedtek le, ahol már a 11. század óta állt egy kis, azonos nevű templom. A 18. és 19. században a belső tereket alaposan átalakították. Ezt a kikerülhetetlen restaurálások tették szükségessé, amelyek pótolták az idő könyörtelen múlásának nyomait, követték az ízlés változásait, és helyrehozták a katonai célú lefoglalások okozta károkat.
A téglahomlokzat neogótikus stílusú. Figyelemre méltó a 15. századi kapuzat: fölötte finom díszítésű csúcsív emelkedik, amelynek csúcsán Szent Eufémia szobra áll.
A homlokzat két oldalán egy-egy nagy, timpanonos koronázású reneszánsz ikerablak nyílik, alattuk pedig egy-egy függő sírláda látható. Jobbra Cavalcan Cavalcanti egyszerű, felirat nélküli román kori szarkofágja áll, balra Tommaso Lavagnoli reneszánsz szarkofágja, amelyet a Sanmicheli tervezte elegáns márvány edikula foglal keretbe. További két sírt találsz a templom bal oldala mentén. Itt nyílik az oldalbejárat is, fölötte elegáns oszlopos előtető, rajta értékes 15. századi freskók töredékeivel. A homlokzat bal oldalán egy ajtó vezet a megszüntetett kolostor 17. századi kerengőjébe. Dór oszlopok és edikulás ablakok díszítik, nyári estéken pedig érdekes színházi előadásoknak ad otthont.
A belső tér egyetlen nagy, dongaboltozatos hajó. A kereszthajó előtt hatalmas diadalív emelkedik, ezt két ikerkápolna és egy mély szentély követi. Mindkét oldalon hét-hét oltár tagolja a teret, és értékes oltárképeikkel gazdagítják. Ezek szépen képviselik a 16. századi veronai festészetet.
A szentélytől jobbra található a szigorú gótikus szerkezetű Spolverini-kápolna. Megőrizte eredeti, sírlapokból kirakott padlóját és számos festményt. Köztük van Giovan Francesco Caroto három jelenete a „Tóbiás utazása” témájára a 16. századból, valamint értékes 15. századi freskók maradványai. Balra a Harangtorony-kápolna áll, ahová Stefano da Verona egyik freskóját helyezték át: ez eredetileg az oldalajtó kis külső előtetőjén volt. Külön figyelmet érdemel a Dal Verme család 14. századi szarkofágja a főoltár mögött, az apszis mélyén. Monumentális alkotás: négy oszlop tart egy virágmotívumokkal és címerekkel díszített márvány sírládát. Fölötte Felice Brusasorzi vászonképe látható, a Madonnával és a prófétákkal.
1275 és 1450 között építették az ágostonos szerzetesek, akik 1262-ben kaptak engedélyt arra, hogy saját kolostort alapítsanak Veronában. Ezen a helyen telepedtek le, ahol már a 11. század óta állt egy kis, azonos nevű templom. A 18. és 19. században a belső tereket alaposan átalakították. Ezt a kikerülhetetlen restaurálások tették szükségessé, amelyek pótolták az idő könyörtelen múlásának nyomait, követték az ízlés változásait, és helyrehozták a katonai célú lefoglalások okozta károkat.
A téglahomlokzat neogótikus stílusú. Figyelemre méltó a 15. századi kapuzat: fölötte finom díszítésű csúcsív emelkedik, amelynek csúcsán Szent Eufémia szobra áll.
A homlokzat két oldalán egy-egy nagy, timpanonos koronázású reneszánsz ikerablak nyílik, alattuk pedig egy-egy függő sírláda látható. Jobbra Cavalcan Cavalcanti egyszerű, felirat nélküli román kori szarkofágja áll, balra Tommaso Lavagnoli reneszánsz szarkofágja, amelyet a Sanmicheli tervezte elegáns márvány edikula foglal keretbe. További két sírt találsz a templom bal oldala mentén. Itt nyílik az oldalbejárat is, fölötte elegáns oszlopos előtető, rajta értékes 15. századi freskók töredékeivel. A homlokzat bal oldalán egy ajtó vezet a megszüntetett kolostor 17. századi kerengőjébe. Dór oszlopok és edikulás ablakok díszítik, nyári estéken pedig érdekes színházi előadásoknak ad otthont.
A belső tér egyetlen nagy, dongaboltozatos hajó. A kereszthajó előtt hatalmas diadalív emelkedik, ezt két ikerkápolna és egy mély szentély követi. Mindkét oldalon hét-hét oltár tagolja a teret, és értékes oltárképeikkel gazdagítják. Ezek szépen képviselik a 16. századi veronai festészetet.
A szentélytől jobbra található a szigorú gótikus szerkezetű Spolverini-kápolna. Megőrizte eredeti, sírlapokból kirakott padlóját és számos festményt. Köztük van Giovan Francesco Caroto három jelenete a „Tóbiás utazása” témájára a 16. századból, valamint értékes 15. századi freskók maradványai. Balra a Harangtorony-kápolna áll, ahová Stefano da Verona egyik freskóját helyezték át: ez eredetileg az oldalajtó kis külső előtetőjén volt. Külön figyelmet érdemel a Dal Verme család 14. századi szarkofágja a főoltár mögött, az apszis mélyén. Monumentális alkotás: négy oszlop tart egy virágmotívumokkal és címerekkel díszített márvány sírládát. Fölötte Felice Brusasorzi vászonképe látható, a Madonnával és a prófétákkal.