Leírás
A templom az Organa-kapu közelében áll, már a langobárd korban is létezett, később pedig jelentős bencés kolostorrá vált.
A 15. század közepén épült a sekrestye (Giorgio Vasari szerint „Olaszország legszebbje”) és a szentély; mindkettőt Giovanni da Verona szerzetes faintarziái díszítik. Ugyanezekben az években Francesco da Castello építette a kolostorudvart és a harangtornyot.
A élénk freskókkal díszített belső tér a veronai reneszánsz mesterek fontos festményeiben gazdag. A kriptában (6–8. század) római kori, újrahasznosított elemek láthatók.
A befejezetlen homlokzat Michele Sanmicheli alkotása.
A szentély falánál, a főoltár mögött áll a diófa kóruspad, amely 41 stallumból áll: 27 a felső, 14 az alsó sorban. A középső püspöki szék feletti frízen az 1499-es évszám látható intarziával. A művet az évszázadok során többször átalakították és restaurálták; Giovanni da Verona szerzetes (1457–1525) kezdte el 1494-től néhány tanítványával együtt.
Minden stallumnál emberarcú griffekkel díszített karfák találhatók, a háttámlát változatosan berakott pilaszterek tagolják, fölötte pedig fél pillérek tartotta ív keretezi.
A 27 intarzia az olasz perspektivikus művészet összefoglalása, amelyben kikristályosodik a város- vagy tájképes „álszekrények” formulája.
Pontos utalások szerepelnek Veronára, a város védőszentjére, Szent Zénóra és a Santa Maria in Organo templomra.
A kórust az 1500 és 1501 között készült kottaállvány egészítette ki.
A 15. század közepén épült a sekrestye (Giorgio Vasari szerint „Olaszország legszebbje”) és a szentély; mindkettőt Giovanni da Verona szerzetes faintarziái díszítik. Ugyanezekben az években Francesco da Castello építette a kolostorudvart és a harangtornyot.
A élénk freskókkal díszített belső tér a veronai reneszánsz mesterek fontos festményeiben gazdag. A kriptában (6–8. század) római kori, újrahasznosított elemek láthatók.
A befejezetlen homlokzat Michele Sanmicheli alkotása.
A szentély falánál, a főoltár mögött áll a diófa kóruspad, amely 41 stallumból áll: 27 a felső, 14 az alsó sorban. A középső püspöki szék feletti frízen az 1499-es évszám látható intarziával. A művet az évszázadok során többször átalakították és restaurálták; Giovanni da Verona szerzetes (1457–1525) kezdte el 1494-től néhány tanítványával együtt.
Minden stallumnál emberarcú griffekkel díszített karfák találhatók, a háttámlát változatosan berakott pilaszterek tagolják, fölötte pedig fél pillérek tartotta ív keretezi.
A 27 intarzia az olasz perspektivikus művészet összefoglalása, amelyben kikristályosodik a város- vagy tájképes „álszekrények” formulája.
Pontos utalások szerepelnek Veronára, a város védőszentjére, Szent Zénóra és a Santa Maria in Organo templomra.
A kórust az 1500 és 1501 között készült kottaállvány egészítette ki.