Leírás
A Santo Stefano-templom Veronettában áll, az Adige partján, a Pietra híd közelében. Nagyrészt román stílusú templom, de a sárga kő és a vörös tégla alatt másfél évezred történelmének nyomait őrzi.
Kívül a nyeregtetős homlokzaton sárga tufa és vörös égetett agyag váltakozik. A tetők találkozása fölött emelkedik a nyolcszögletű, téglából épült tiburio (tornyos kupolaburkolat), két szinten tizenhat kétosztatú ablakkal: Veronában nincs még egy ilyen.
Ha alaposan megnézed a homlokzat köveit, középkori latin nyelvű falfirkákra bukkansz. Ezek kőbe vésett apró krónikák: egy 1195-ben leomlott gát, II. Frigyes császár érkezése, egy-két csata.
Bent a T alakú alaprajz három szintet foglal magában: a hajót, a megemelt kereszthajót, alattuk pedig a kriptát, amely nagyjából a 10. században épült. A keresztboltozatot nyolc veronai vörösmárvány oszlop és négy szienit oszlop tartja, utóbbiak valószínűleg egyiptomiak.
A kereszthajóban keresd Giacomo da Riva gótikus freskóit, amelyek között egy gyermekét szoptató Madonna látható (1388), valamint Martino da Verona alkotását, egy Angyali üdvözletet, amelyet 1920-ban teljes egészében újra felfedeztek. A szentélyben egy kőből faragott püspöki szék áll, amely a 8. századnál is régebbi.
Az oldalában áll a barokk Ártatlanok-kápolna, más néven Varalli-kápolna, amelyet 1618 és 1621 között építettek. A manierista stukkók az egész belsőt beborítják, az oltárképek pedig Ottino, Bassetti és Turchi művei. A hagyomány szerint itt őrzik a betlehemi gyermekgyilkosság négy gyermekének maradványait.
A történet a templom előtt kezdődik. Az Iszisznek szentelt oltárok római templomra utalnak, 1998-ban pedig, a padló felújításakor a régészek két és fél métert ástak lefelé, és ráleltek a vaskori házikókra: Verona első lakóinak otthonaira.
A templom röviddel 415 után született, amikor Jeruzsálemben megtalálták Szent István ereklyéit. Theodorik lebontatta, majd 532 és 540 között újjáépíttette. 1117-ben egy földrengés csak részben rongálta meg.
Kívül a nyeregtetős homlokzaton sárga tufa és vörös égetett agyag váltakozik. A tetők találkozása fölött emelkedik a nyolcszögletű, téglából épült tiburio (tornyos kupolaburkolat), két szinten tizenhat kétosztatú ablakkal: Veronában nincs még egy ilyen.
Ha alaposan megnézed a homlokzat köveit, középkori latin nyelvű falfirkákra bukkansz. Ezek kőbe vésett apró krónikák: egy 1195-ben leomlott gát, II. Frigyes császár érkezése, egy-két csata.
Bent a T alakú alaprajz három szintet foglal magában: a hajót, a megemelt kereszthajót, alattuk pedig a kriptát, amely nagyjából a 10. században épült. A keresztboltozatot nyolc veronai vörösmárvány oszlop és négy szienit oszlop tartja, utóbbiak valószínűleg egyiptomiak.
A kereszthajóban keresd Giacomo da Riva gótikus freskóit, amelyek között egy gyermekét szoptató Madonna látható (1388), valamint Martino da Verona alkotását, egy Angyali üdvözletet, amelyet 1920-ban teljes egészében újra felfedeztek. A szentélyben egy kőből faragott püspöki szék áll, amely a 8. századnál is régebbi.
Az oldalában áll a barokk Ártatlanok-kápolna, más néven Varalli-kápolna, amelyet 1618 és 1621 között építettek. A manierista stukkók az egész belsőt beborítják, az oltárképek pedig Ottino, Bassetti és Turchi művei. A hagyomány szerint itt őrzik a betlehemi gyermekgyilkosság négy gyermekének maradványait.
A történet a templom előtt kezdődik. Az Iszisznek szentelt oltárok római templomra utalnak, 1998-ban pedig, a padló felújításakor a régészek két és fél métert ástak lefelé, és ráleltek a vaskori házikókra: Verona első lakóinak otthonaira.
A templom röviddel 415 után született, amikor Jeruzsálemben megtalálták Szent István ereklyéit. Theodorik lebontatta, majd 532 és 540 között újjáépíttette. 1117-ben egy földrengés csak részben rongálta meg.