Leírás
A Domus Mercatorum, vagyis a Kereskedők Háza egy középkori épület Veronában, az Erbe tér mellett, annak határán. 1301 és 1304 között építették a céhek számára, fehér kőből és téglából készült ívekkel tagolt árkádsorral.
A látnivaló itt a homlokzat. A földszinten félköríves árkádsor húzódik rózsaszínes kőoszlopokkal és toszkán oszlopfőkkel, amelyeket minden harmadik nyílásnál fehér márványlapokkal burkolt pillérek váltanak. Az ívek fehér kő- és téglaékekből készültek, váltakozó csíkokban.
Az emeleten kettős kőoszlopocskákkal tagolt ikerablakok nyílnak. A fal látszó téglából épült, tetejét pártázat koronázza, amely azonban nem középkori: a XIX. századi restaurálás során kapta, amely az épület eredeti megjelenését akarta visszaadni.
A homlokzatok az Erbe térre, a via dei Pellicciai-ra és a via Portici-ra néznek, mindegyiken ugyanaz az árkádsor fut a földszinten.
A középkori Veronában a kereskedők többet számítottak, mint gondolnád. A céhek nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is vezető szerepet játszottak: befolyásuknak köszönhetően tudták a Scaligerek megszerezni a hatalmat, és létrehozni a város első signoriáját.
I. Alberto della Scala nem sokkal a halála előtt falazott épületet rendelt a számukra, hogy az alkudozások helyszíne legyen. Korábban, a XIII. század elején egy fából épült építmény állt itt a gyapjúszövők céhének.
Itt kötötték az üzleteket, és a Kereskedők Házának podestàja bíráskodott a kereskedők közti vitákban. Idővel a Della Scala család egyre több hatalmat vont magához, a céhek jogköre pedig a kereskedelemre és a gyártásra szűkült.
Az épület sosem váltott hivatást. 1802-ben a kereskedelmi kamara székhelye lett, 1878 és 1884 között pedig nagy felújítást kapott: megerősítették, a homlokzatot pedig újjáépítették.
1952. július 2-án tűz pusztított az épületben, és súlyosan megrongálta az levéltári terem XVII. századi berendezését, az árkádfolyosó födémeit és a tetőszerkezet fesztábláit. A munkálatok 1954-ig tartottak.
A látnivaló itt a homlokzat. A földszinten félköríves árkádsor húzódik rózsaszínes kőoszlopokkal és toszkán oszlopfőkkel, amelyeket minden harmadik nyílásnál fehér márványlapokkal burkolt pillérek váltanak. Az ívek fehér kő- és téglaékekből készültek, váltakozó csíkokban.
Az emeleten kettős kőoszlopocskákkal tagolt ikerablakok nyílnak. A fal látszó téglából épült, tetejét pártázat koronázza, amely azonban nem középkori: a XIX. századi restaurálás során kapta, amely az épület eredeti megjelenését akarta visszaadni.
A homlokzatok az Erbe térre, a via dei Pellicciai-ra és a via Portici-ra néznek, mindegyiken ugyanaz az árkádsor fut a földszinten.
A középkori Veronában a kereskedők többet számítottak, mint gondolnád. A céhek nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában is vezető szerepet játszottak: befolyásuknak köszönhetően tudták a Scaligerek megszerezni a hatalmat, és létrehozni a város első signoriáját.
I. Alberto della Scala nem sokkal a halála előtt falazott épületet rendelt a számukra, hogy az alkudozások helyszíne legyen. Korábban, a XIII. század elején egy fából épült építmény állt itt a gyapjúszövők céhének.
Itt kötötték az üzleteket, és a Kereskedők Házának podestàja bíráskodott a kereskedők közti vitákban. Idővel a Della Scala család egyre több hatalmat vont magához, a céhek jogköre pedig a kereskedelemre és a gyártásra szűkült.
Az épület sosem váltott hivatást. 1802-ben a kereskedelmi kamara székhelye lett, 1878 és 1884 között pedig nagy felújítást kapott: megerősítették, a homlokzatot pedig újjáépítették.
1952. július 2-án tűz pusztított az épületben, és súlyosan megrongálta az levéltári terem XVII. századi berendezését, az árkádfolyosó födémeit és a tetőszerkezet fesztábláit. A munkálatok 1954-ig tartottak.