Leírás
A Castelvecchio középkori vár az Adige partján, Verona szívében, amelyet a Scala család építtetett a 14. században. Ma a városi múzeum működik benne, kívülről azonban elsősorban vörös téglás erődnek látszik, fogazott falakkal, tornyokkal és egy megerősített híddal, amely átível a folyón.
Építését II. Cangrande della Scala kezdte meg 1354-ben, megerősített rezidenciának és a város szívét védő őrállomásnak szánva. A vár úgy készült, hogy az ellenségektől is megvédje urát, de a polgároktól is: ezért építtetett mellé saját hidat az Adigén, amely menekülési útvonalat adott a tiroli út felé.
A Castelvecchio híd három nagy, egyenlőtlen méretű ívből áll: a legnagyobb ív fesztávolsága közel 49 méter. 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották, 1948 és 1951 között pedig híven, az eredeti formájában építették újra. Az eredeti szerkezetből főként a folyó közepén álló pillérek maradtak meg.
A donjon, a híd melletti magas torony 1376-ban készült el Antonio és II. Bartolomeo della Scala jóvoltából. Feladata az volt, hogy a folyó mindkét partján szemmel tartsa a várost. Az osztrák uralom idején a teraszán optikai távíró is működött, amellyel a Quadrilatero erődeivel tartották a kapcsolatot egészen Mantováig.
Eleinte San Martino in Aquaro várának hívták egy kis templomról, amely ott állt, ahol ma a Corte d'Armi van. „Castel Vecchio” (Öreg vár) néven csak azután kezdték emlegetni, hogy a Viscontiak a dombon új várat emeltek, a San Pietro várát.
Az együttes három részből áll: délen a Corte della Reggia, ahol az úr élt; északon a Corte d'Armi, egy majdnem téglalap alakú, négy toronnyal és száraz várárokkal övezett udvar; kettejük között pedig a városfal magas fala, amely már a vár előtt is állt.
A századok során minden volt, csak királyi palota nem: laktanya, fegyvertár, katonai iskola. Napóleon csapatai lebontották az Óratornyot, és laktanyát építettek a Corte d'Armiban.
Amit ma látsz, az nagyrészt az 1923–1926-os helyreállítás eredménye, amely visszaadta a középkori külsőt: a napóleoni laktanyából például Scala-kori–velencei palota lett, amely sosem létezett.
Az 1950-es évek vége óta a vár múzeum is, Carlo Scarpa újította fel: termeiben Pisanello, Bellini, Mantegna és Rubens művei láthatók, Cangrande lovasszobra pedig egy megemelt talapzaton áll.
Ne hagyd ki!
• A Castelvecchio hidat.
• A donjont.
• A Corte d'Armit.
• Scarpa múzeumát.
Tudtad?
• A híd kizárólag a vár használatára épült: menekülési útvonalként szolgált, vagy azért, hogy segítség érkezhessen az Adige völgyéből.
• A tornyok újjáépítői nem tartották tiszteletben az eredeti magasságokat: a nagyobbik udvarban a falak túl alacsonynak tűnnek a tornyokhoz képest.
Építését II. Cangrande della Scala kezdte meg 1354-ben, megerősített rezidenciának és a város szívét védő őrállomásnak szánva. A vár úgy készült, hogy az ellenségektől is megvédje urát, de a polgároktól is: ezért építtetett mellé saját hidat az Adigén, amely menekülési útvonalat adott a tiroli út felé.
A Castelvecchio híd három nagy, egyenlőtlen méretű ívből áll: a legnagyobb ív fesztávolsága közel 49 méter. 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották, 1948 és 1951 között pedig híven, az eredeti formájában építették újra. Az eredeti szerkezetből főként a folyó közepén álló pillérek maradtak meg.
A donjon, a híd melletti magas torony 1376-ban készült el Antonio és II. Bartolomeo della Scala jóvoltából. Feladata az volt, hogy a folyó mindkét partján szemmel tartsa a várost. Az osztrák uralom idején a teraszán optikai távíró is működött, amellyel a Quadrilatero erődeivel tartották a kapcsolatot egészen Mantováig.
Eleinte San Martino in Aquaro várának hívták egy kis templomról, amely ott állt, ahol ma a Corte d'Armi van. „Castel Vecchio” (Öreg vár) néven csak azután kezdték emlegetni, hogy a Viscontiak a dombon új várat emeltek, a San Pietro várát.
Az együttes három részből áll: délen a Corte della Reggia, ahol az úr élt; északon a Corte d'Armi, egy majdnem téglalap alakú, négy toronnyal és száraz várárokkal övezett udvar; kettejük között pedig a városfal magas fala, amely már a vár előtt is állt.
A századok során minden volt, csak királyi palota nem: laktanya, fegyvertár, katonai iskola. Napóleon csapatai lebontották az Óratornyot, és laktanyát építettek a Corte d'Armiban.
Amit ma látsz, az nagyrészt az 1923–1926-os helyreállítás eredménye, amely visszaadta a középkori külsőt: a napóleoni laktanyából például Scala-kori–velencei palota lett, amely sosem létezett.
Az 1950-es évek vége óta a vár múzeum is, Carlo Scarpa újította fel: termeiben Pisanello, Bellini, Mantegna és Rubens művei láthatók, Cangrande lovasszobra pedig egy megemelt talapzaton áll.
Ne hagyd ki!
• A Castelvecchio hidat.
• A donjont.
• A Corte d'Armit.
• Scarpa múzeumát.
Tudtad?
• A híd kizárólag a vár használatára épült: menekülési útvonalként szolgált, vagy azért, hogy segítség érkezhessen az Adige völgyéből.
• A tornyok újjáépítői nem tartották tiszteletben az eredeti magasságokat: a nagyobbik udvarban a falak túl alacsonynak tűnnek a tornyokhoz képest.