Leírás
A Palazzo Barbieri neoklasszicista épület, amelyet Giuseppe Barbieri mérnök tervezett, aki a Monumentális temetőt (Cimitero Monumentale) is alkotta. Az építkezés 1836-ban kezdődött, és 1848-ban fejeződött be. Az osztrák megszállás idején az épület a Gran Guardia Nuova nevet viselte, és főként katonai célokat szolgált: itt kapott helyet a Császári és Királyi Város- és Erődparancsnokság (Imperiale Regio Comando di Città e Fortezza).
Miután Veneto egyesült az Olasz Királysággal, jelentősége és központi fekvése miatt úgy döntöttek, hogy a városi hivatalok székhelye legyen.
1945. február 23-án éjjel, a második világháború egyik legpusztítóbb bombázása során a Palazzo Barbierit találat érte, és súlyosan megrongálódott. A háború után gyorsan újjáépítették és kibővítették a mögötte álló rotundával együtt Raffaele Benatti és Guido Troiani építészek tervei alapján, majd 1950 márciusában avatták fel.
Miután Veneto egyesült az Olasz Királysággal, jelentősége és központi fekvése miatt úgy döntöttek, hogy a városi hivatalok székhelye legyen.
1945. február 23-án éjjel, a második világháború egyik legpusztítóbb bombázása során a Palazzo Barbierit találat érte, és súlyosan megrongálódott. A háború után gyorsan újjáépítették és kibővítették a mögötte álló rotundával együtt Raffaele Benatti és Guido Troiani építészek tervei alapján, majd 1950 márciusában avatták fel.