Leírás
A Miniscalchi-Erizzo-palota egykori nemesi rezidencia Verona történelmi belvárosában, a via San Mammaso és a via Garibaldi között. 1990 óta házmúzeumként működik, és érdemes betérni a festett gótikus homlokzata miatt, valamint a család által öt évszázad alatt összegyűjtött kincsek kedvéért.
A via San Mammasón a tizenötödik századi homlokzat úgy van megrajzolva, mint egy színpadi díszlet: egy kapu, tizennyolc vörös márvánnyal keretezett ablak és két nagy ikerablak. A tizenhatodik század végi freskók Marsot, Minervát, Damoklész lakomáját és Salamon ítéletét ábrázolják.
Bent tizenhat terem várja a látogatókat: velencei iskolához tartozó régi rajzok, reneszánsz bronzszobrocskák, díszpáncélokat bemutató fegyvertár és régészeti leletek láthatók itt. Az egyik terem Ludovico Moscardo csodakamráját (wunderkammer) idézi fel; ő a tizenhetedik századi tudós volt, aki mindenféle érdekességet gyűjtött.
A múzeum azért létezik, mert az utolsó gróf, Mario Miniscalchi Erizzo, aki nem hagyott közvetlen örököst, 1955-ben alapítványt hozott létre a palota és a gyűjtemények megmentésére. A kincsek a századok során többnyire házasságok révén kerültek a család birtokába.
A via San Mammasón a tizenötödik századi homlokzat úgy van megrajzolva, mint egy színpadi díszlet: egy kapu, tizennyolc vörös márvánnyal keretezett ablak és két nagy ikerablak. A tizenhatodik század végi freskók Marsot, Minervát, Damoklész lakomáját és Salamon ítéletét ábrázolják.
Bent tizenhat terem várja a látogatókat: velencei iskolához tartozó régi rajzok, reneszánsz bronzszobrocskák, díszpáncélokat bemutató fegyvertár és régészeti leletek láthatók itt. Az egyik terem Ludovico Moscardo csodakamráját (wunderkammer) idézi fel; ő a tizenhetedik századi tudós volt, aki mindenféle érdekességet gyűjtött.
A múzeum azért létezik, mert az utolsó gróf, Mario Miniscalchi Erizzo, aki nem hagyott közvetlen örököst, 1955-ben alapítványt hozott létre a palota és a gyűjtemények megmentésére. A kincsek a századok során többnyire házasságok révén kerültek a család birtokába.