Leírás
Júlia sírja egy ősi, fedél nélküli, üres kőszarkofág a veronai San Francesco al Corso egykori kolostorának kriptájában. A hagyomány szerint itt temették el Capuleti Júliát, Shakespeare hősnőjét. Hogy ez igaz-e, az más kérdés: a kapcsolat a képzelet szüleménye.
A hely a kapucinus szerzetesek 13. századi kolostora. A vörös márvány szarkofág a kerengőből érhető el: egy kőlépcsőn kell lemenni a kriptába.
Mai arculatát Antonio Avenának köszönheti, a városi múzeumok igazgatójának, aki korábban már stílusosan átalakíttatta Júlia házát. Az 1930-as években azt akarta, hogy a hely olyan hangulatot árasszon, amilyet a látogatók Shakespeare hősnőjének sírjától várnak. Így újabb, a legendához kötődő helyszínt kínálhatott, és turisztikai látványossággá tehette.
Az egykori kolostor épületében ma a „G.B. Cavalcaselle” Freskómúzeum működik, amelyet a nagy veronai művészettörténészről, Giovanni Battista Cavalcasellééről neveztek el.
A múzeum gyűjteménye főként veronai paloták és templomok faláról megóvás céljából lefejtett freskókból áll. A művek a 10. és a 16. század között készültek, köztük van Altichiero scaligeri palotákban készült díszítésének néhány töredéke, Jacopo Ligozzi apjával, Ermannóval együtt festett ciklusa, valamint Paolo Farinati és Bernardino India freskói, amelyeket veronai paloták homlokzatáról választottak le.
Az egykori templom termében felváltva mutatják be a Castelvecchio Múzeum raktárából származó festményeket, főként a 16. és 17. századi veronai iskola alkotásait, köztük Giovan Francesco Caroto több művével. A pincében az i. sz. 1. század körüli római amforák láthatók.
Az egyik terem, a Guarienti-terem azon helyszínek közé tartozik, ahol a város házasságkötést kínál az ifjú pároknak: a megfelelő hely annak, aki Shakespeare-ének másféle végkifejletről álmodik.
Aki tehát Júlia kedvéért érkezik, más helyet talál, mint amire számított: kitalált sírt egy valódi kolostorban, nyugodtan végignézhető műgyűjteménnyel. Ide került Girolamo Campagna két bronz Angyali üdvözlet-szobra is, amelyek valaha a Tanácsloggián álltak.
A hely a kapucinus szerzetesek 13. századi kolostora. A vörös márvány szarkofág a kerengőből érhető el: egy kőlépcsőn kell lemenni a kriptába.
Mai arculatát Antonio Avenának köszönheti, a városi múzeumok igazgatójának, aki korábban már stílusosan átalakíttatta Júlia házát. Az 1930-as években azt akarta, hogy a hely olyan hangulatot árasszon, amilyet a látogatók Shakespeare hősnőjének sírjától várnak. Így újabb, a legendához kötődő helyszínt kínálhatott, és turisztikai látványossággá tehette.
Az egykori kolostor épületében ma a „G.B. Cavalcaselle” Freskómúzeum működik, amelyet a nagy veronai művészettörténészről, Giovanni Battista Cavalcasellééről neveztek el.
A múzeum gyűjteménye főként veronai paloták és templomok faláról megóvás céljából lefejtett freskókból áll. A művek a 10. és a 16. század között készültek, köztük van Altichiero scaligeri palotákban készült díszítésének néhány töredéke, Jacopo Ligozzi apjával, Ermannóval együtt festett ciklusa, valamint Paolo Farinati és Bernardino India freskói, amelyeket veronai paloták homlokzatáról választottak le.
Az egykori templom termében felváltva mutatják be a Castelvecchio Múzeum raktárából származó festményeket, főként a 16. és 17. századi veronai iskola alkotásait, köztük Giovan Francesco Caroto több művével. A pincében az i. sz. 1. század körüli római amforák láthatók.
Az egyik terem, a Guarienti-terem azon helyszínek közé tartozik, ahol a város házasságkötést kínál az ifjú pároknak: a megfelelő hely annak, aki Shakespeare-ének másféle végkifejletről álmodik.
Aki tehát Júlia kedvéért érkezik, más helyet talál, mint amire számított: kitalált sírt egy valódi kolostorban, nyugodtan végignézhető műgyűjteménnyel. Ide került Girolamo Campagna két bronz Angyali üdvözlet-szobra is, amelyek valaha a Tanácsloggián álltak.