Leírás
A Gardello-torony középkori torony Veronában, egy ugrásra az Erbe tértől, magassága 44 méter. Helye van a város történetében: 1370-ben innen szólalt meg először harangozó óra.
Fent jól felismerhető a harangszoba, amelyet a közepén oszlopocskával osztott ikerablakok jeleznek, valamint a csonkakúp alakú tető. A tornyon egy latin nyelvű emléktábla is látható, amely az órára emlékezik.
A latin szöveg Cansignorio della Scalát említi, aki igazságosan kormányozta a várost, és azt mondja, hogy 1370-ben a torony kiütötte az órákat (a dátumot úgy írták le, hogy az ezerháromszáz után „kétszer hét lusztrum”). Ez ünnepélyes módja volt annak kifejezésére, hogy Veronában attól kezdve hallani lehetett az órákat.
Az eredeti, 1,8 tonnás harangot Jacopo mester készítette, és rajta van a város címere, a védőszent, Szent Zénó képe, valamint néhány gót betűs felirat. Már nincs a toronyban: a Castelvecchio Múzeumban van kiállítva.
A torony előtt itt egy toronyház állt, nagy valószínűséggel a Gardello családé, innen a név. Cansignorio 1370-ben restauráltatta és megemeltette, talán Giovanni da Ferrara vagy a fia terve alapján. A toronynak és harangozó órájának a scaligeri családnak és a városnak kellett presztízst adnia, és ezzel az átépítéssel az épület lényegében végleges külsőt kapott.
Eleinte csak a harang volt, amely ütötte az órákat. A mutatókat mozgató szerkezetet és a külső számlapot 1421-ben szerelték fel.
A Gardello-torony sokáig a város egyetlen számlapos órája volt. Csak 1661-ben (vagy talán a 18. század végén) szereltek fel másik számlapos órát a közeli, magasabb Lamberti-toronyra.
1626-ban a torony megkapta az utolsó simítást: egy csonkakúp alakú tetőt, amely kissé megemelte, így érte el a 44 métert.
Fent jól felismerhető a harangszoba, amelyet a közepén oszlopocskával osztott ikerablakok jeleznek, valamint a csonkakúp alakú tető. A tornyon egy latin nyelvű emléktábla is látható, amely az órára emlékezik.
A latin szöveg Cansignorio della Scalát említi, aki igazságosan kormányozta a várost, és azt mondja, hogy 1370-ben a torony kiütötte az órákat (a dátumot úgy írták le, hogy az ezerháromszáz után „kétszer hét lusztrum”). Ez ünnepélyes módja volt annak kifejezésére, hogy Veronában attól kezdve hallani lehetett az órákat.
Az eredeti, 1,8 tonnás harangot Jacopo mester készítette, és rajta van a város címere, a védőszent, Szent Zénó képe, valamint néhány gót betűs felirat. Már nincs a toronyban: a Castelvecchio Múzeumban van kiállítva.
A torony előtt itt egy toronyház állt, nagy valószínűséggel a Gardello családé, innen a név. Cansignorio 1370-ben restauráltatta és megemeltette, talán Giovanni da Ferrara vagy a fia terve alapján. A toronynak és harangozó órájának a scaligeri családnak és a városnak kellett presztízst adnia, és ezzel az átépítéssel az épület lényegében végleges külsőt kapott.
Eleinte csak a harang volt, amely ütötte az órákat. A mutatókat mozgató szerkezetet és a külső számlapot 1421-ben szerelték fel.
A Gardello-torony sokáig a város egyetlen számlapos órája volt. Csak 1661-ben (vagy talán a 18. század végén) szereltek fel másik számlapos órát a közeli, magasabb Lamberti-toronyra.
1626-ban a torony megkapta az utolsó simítást: egy csonkakúp alakú tetőt, amely kissé megemelte, így érte el a 44 métert.